Gyakran ismételt kérdések az emlőszűréssel kapcsolatban


Az emlőrák kockázata csökkenthető, de nullára nem mérsékelhető.

Az emlőrák rizikója csökkenthető. Az életmódbeli tényezők közül a túlsúly elkerülése, illetve a meglévő túlsúly leadása, a rendszeres fizikai aktivitás és a dohányzás mellőzése emelhető ki. A gyógyíthatatlan mellrák rizikója jelentősen csökkenthető, ha valaki rendszeresen részt vesz a szűrővizsgálatokon. A szűrések ugyan nem tudják megakadályozni a rák megjelenését, viszont esélyt adnak arra, hogy a rosszindulatú folyamatot olyan kezdeti stádiumban ismerjék fel, amikor még nagy az esély a teljes és végleges gyógyulásra.

Akiknél bebizonyosodik, hogy genetikailag magas kockázata van az emlőrák megjelenésének, elvileg szóba jöhet gyógyszeres kockázatcsökkentés, szakszóval kemoprevenció. Lényege, hogy az emlőrák kezelésében alkalmazott egyes onkológiai gyógyszereket akár éveken át olyan közepes és magas kockázatú nőknek adják, akiknek nincs kimutatható emlődaganat a szervezetükben. A hormonérzékeny emlőrákok megjelenésének rizikója ezáltal ugyan csökkenthető, viszont e gyógyszerek alkalmazása egészséges nőknél sem veszélytelen, mellékhatások és szövődmények kockázatát hordozza. A lehetőség azért elvi, mert ugyan az Amerikai Gyógyszer Ügynökség (FDA) több onkológiai hatóanyagot is engedélyezett a kockázatcsökkentésre, ám Európában jelenleg nem áll rendelkezésre emlőrák kemoprevencióra törzskönyvezett szer.

Rizikócsökkentést szolgálhat a kétoldali emlőeltávolítás (bilaterális masztektómia). A jelenleg érvényes hazai szakmai ajánlás szerint ez azoknál merülhet fel, akik BRCA1 és BRCA2 genetikai mutációt hordoznak, illetve korábbi limfóma betegségük miatt emlőbesugárzást kaptak. A kétoldali műtéttel – ami általában elvégezhető plasztikai emlőrekonstrukcióval együtt is – az emlőrák rizikója 90-95 százalékkal csökkenthető. Egyik oldalon az emlőrák nagy kockázata miatti fenyegetettség, másik oldalon az emlőeltávolító műtét fizikai és lelki kihatásai egyaránt jelentős kihatással vannak az életminőségre, nagyon nehéz dilemma dönteni a kérdésben.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Az emlődaganatok mintegy 7 százalékánál bizonyított az öröklődés szerepe, a BRCA1 vagy a BRCA2 gén születéstől fogva fennálló mutációja (a BRCA rövidítés az angol breast cancer, emlőrák kifejezésből származik).

A mutáció nemcsak örökletes lehet, hanem az idő múlásával is kialakulhat környezeti vagy más károsító hatásokra, akár véletlenszerűen is. A BRCA mutáció nemcsak az emlőrák, hanem a petefészekrák kockázatát is növeli. A BRCA mutáció ugyanakkor nem jelenti az emlőrák biztos kialakulását. Ahogyan, ha nincs kimutatható öröklött BRCA mutáció, az sem jelenti azt, hogy biztosan nem fog emlődaganat kialakulni, hiszen az emlődaganatos nők többségénél nem örökölt génhiba talaján jelenik meg az emlőrák. A rák kialakulása összetett folyamat, amit befolyásol az immunrendszer vagy a hormonrendszer állapota is.

A jelenlegi hazai ajánlás a családtagokat is érintő genetikai tanácsadást azoknál javasolja, akiknél 50 éves kor előtt alakul ki vagy mindkét emlőjükben (bilaterálisan) megjelenik rosszindulatú daganat, akiknek a családjában legalább két elsőfokú (szülő, gyermek, testvér) vagy másodfokú rokonnál (nagyszülő, unoka, nagynéni, nagybácsi, elsőfokú unokatestvér és féltestvér) emlőrák, férfi emlőrák, petefészekrák, méhtestrák vagy vastagbélrák előfordult, akiknek 60 éves koruk előtt alakul ki tripla-negatív emlőrákjuk (ez azt jelenti, hogy a daganat nem érzékeny sem az ösztrogén, sem a progeszteron hormonokra, valamint HER2 növekedési faktor receptor sem található a sejteken, ezek általában agresszívebb tumorok). Ugyancsak indokolt lehet a genetikai tanácsadás, ha közeli rokonnál már kimutatták a BRCA mutációt. Általánosságban a genetikai szűrővizsgálatot akkor már indokoltnak tartják, ha a BRCA1, BRCA2 mutáció valószínűsége eléri a 10 százalékot.

A BRCA mutációk kimutatására többféle módszer is létezik, magánellátásban 2018-ban a vérből végzett genetikai teszt költsége nagyságrendileg 150 ezer forint, viszont indokolt esetben genetikai tanácsadást követően a társadalombiztosítás terhére is elvégzik a vizsgálatot. A szakmai társaságok minden nő genetikai vizsgálatát nem tartják indokoltnak, s az emlőrákos nők gyerekeinek rutinszerű szűrését sem javasolják: egyrészt esetükben gyerekkorban még fennálló BRCA mutáció esetén is rendkívül alacsony a kockázat, másrészt bármi is az eredmény, ma nincs olyan kockázatcsökkentési módszer, amely gyerekeknél alkalmazható lenne.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Szűrővizsgálat a panaszmentes nők emlővizsgálata.

Ha valaki egy kitapintott csomó vagy más panasz miatt fordul orvoshoz, az már nem szűrővizsgálat, hanem kivizsgálás. Magyarországon jelenleg az átlagos kockázatúnak vélt nők közül a 45-65 év közöttiek kapnak népegészségügyi program keretében meghívást emlővizsgálatra, amely fizikai vizsgálatból és emlő mammográfiából áll. Az egyedi kockázatok (például családi halmozódás, BRCA mutáció) mérlegelése indokolhat ennél fiatalabb, olykor idősebb korban is szűrővizsgálatot. Fiatalabb korban az emlők ultrahangvizsgálata az elsődleges módszer, 30 éves kor alatt az ultrahang önmagában is alkalmazható, 30-35 éves kor felett a mammográfiát szükség esetén kiegészítő eljárás.

A mammográfia az egyetlen, tudományosan igazolt eljárás az átlagos rizikójú nők szűrésére, a halálozás csökkentésére. A mammográfia négy alapfelvétel elkészítéséből áll, közben a mammográfiás röntgenasszisztens tapintásos vizsgálatot is végez. A felvételeket két emlődiagnosztikában jártas radiológus egymástól függetlenül értékeli, s ha nem találnak semmilyen elváltozást vagy nincs olyan rizikófaktor, ami indokolná a korábbi vizsgálatot, elég 2 év múlva jelentkezni ismét kontrollvizsgálatra.

Ha a mammográfián gyanús elváltozást találnak, visszahívják a pácienst, kiegészítő mammográfiás felvételeket készítenek, ultrahangvizsgálatot is végezhetnek, indokolt esetben MR-mammográfiára is sor kerülhet, ha másként nem lehet megbízható diagnózishoz jutni. A visszahívott nők nagyobb részénél nem igazolható rosszindulatú folyamat, de fontos tisztázni az elváltozás mibenlétét. Ha indokolt a további kivizsgálás, citológiai vagy szövettani mintát is vesznek. Az esetek többségében vékonytűs mintavétellel vesznek ki sejteket az elváltozásból és vizsgálják azt meg, ekkor citológiai lelet készül. Ritkább a vastagtűs mintavétel, ekkor szövettani diagnózis az eredmény.

Az emlőrák miatt műtött és kezelt nők gyakran látják a beutalójukon azt, hogy „komplex emlővizsgálatra” utalja be őket az onkológus. Egy betegnél sok tényezőtől függ az emlő vizsgálatára legalkalmasabb képalkotó módszer kiválasztása, a vizsgálat elvégezhetősége. Ilyen tényező például az életkor, az emlő mérete, a korábbi emlővizsgálati eredmények, a tisztázni szükséges orvosi kérdés. Hasznos, ha az emlővizsgálatot végző vizsgálóhely a klinikai kérdés függvényében dönt arról, hogy milyen konkrét vizsgálatokra, például mammográfiára vagy ultrahangra, esetleg mindkettőre van szükség a kezelőorvos kérdésének megválaszolásához.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Fibrózis: a szövetek kötegesebbé válása, tapintása lehet gumiszerű vagy kemény is, kockázatot nem hordoz, de meg kell győződni arról, valóban fibrózisról van-e szó.

Emlőciszta: folyadékot tartalmazó kerek vagy ovális alakú tömlő, zsák a mellben. Mérete igen változó lehet az egészen kicsitől a több centiméter átmérőig, mérete a havi hormonális ciklusnak megfelelően változhat is. Cisztákból nem ritkán egyszerre több is előfordulhat a mellekben. Főként 35 éves kor után jelentkeznek, de bármikor kialakulhatnak, a menopauzát követően jellemzően csökken a gyakoriságuk. Az emlőcisztát gyakran nem kell kezelni, spontán is felszívódhatnak. Ha kezelés történik, többnyire a cisztában lévő folyadék leszívását végzik el. Az emlőciszták nem növelik a mellrák kockázatát, viszont vannak összetett szerkezetű ciszták is, amelyek kis valószínűséggel, de tartalmazhatnak rosszindulatú szövetet is, ezért fontos az időszakos kontroll.

Fibroadenoma: a leggyakoribb emlőben tapasztalható elváltozás a 30 év alatti nők között. Tapintásra tömött, jól körülhatárolt, rugalmas göb, amely elmozdítható az emlő bőre alatt. Jellemzően 5 centiméternél kisebb, több csomó is előfordulhat egy időben és mindkét mellben is egyszerre. Fájdalmat nem okoz. A biztos diagnózishoz szövettani vizsgálatra van szükség. Fiatalabb korban nem feltétlenül kell eltávolítani, viszont ultrahanggal követni kell az esetleges változásait. Ha szükséges, műtéttel távolítható el, ezt 35 év felett általában javasolják is. Az óriásira nőtt fibroadenoma a phylloid tumor, ami legtöbbször jóindulatú, ám kialakulhat belőle rosszindulatú daganat, ezért sebészi eltávolítása indokolt.

Adenózis: az átlagosnál több tejtermelő mirigy van az emlőben, amelyek megnagyobbodnak, gyakran együtt jár a fibrózissal vagy cisztával. Altípusa a mészlerakódást is tartalmazó szklerotikus (sclerotisans) adenózis, amikor a mirigyek hegesedése tapasztalható, amely mellfájdalmat is okozhat. Mivel egyes rosszindulatú emlődaganatok is okozhatnak mészlerakódást, biztos diagnózisa, jóindulatúsága csak szövettani vizsgálattal mondható ki.

Intraductalis papilloma: az emlőbimbó tejszerű vagy véres váladékozásával járó, általában 1 centiméternél kisebb, nehezen tapintható elváltozás. Hasonló tüneteket rosszindulatú daganat is kiválthat, ezért indokolt a csomó sebészi eltávolítása, szövettani vizsgálata.

Emlőtályog: főként a szoptatás ideje alatt megjelenő elváltozás, amelynek hátterében az elzáródott tejmirigy vagy tejcsatorna gyulladásos folyamata áll. A tályog felett az emlő bőre vörös, duzzadt és fájdalmas is lehet. A tályogot sebészileg megnyitva kiürítik belőle a felhalmozódó gennyt, emellett antibiotikumra is szükség lehet.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Az emlőráknak kis részét magyarázzák egyértelműen öröklött genetikai tényezők, a betegség alapvetően olyan károsodások nyomán alakul ki, amelyek az életévek során halmozódnak fel a szervezetben.

Nincs egyetlen olyan tényező sem, amely egy daganatos betegség kifejlődéséért önmagában felelőssé tehető. Az életmód bizonyos mértékben csökkenteni vagy növelni tudja a kockázatot, ha pedig több rizikófaktor is jelen van valakinek az életében, a kockázat akár többszörösre is növekedhet. 

Amint más válaszunkban kifejtjük, vannak kockázati tényezők, amelyeken nem tudunk változtatni: a nemünk, az életkorunk, a családi érintettség, a 12 éves kor előtt elkezdődött vagy 50 év felett is tartó menstruáció, az emlő anatómiája. Nem mindig elhatározás vagy döntés kérdése a gyermekvállalás, az első gyermek születésének időpontja, a szoptatás hossza sem, amelyek csökkenthetik a kockázatot. Befolyásolható viszont, hogy alkalmazunk-e hormonkezelést fogamzásgátlásként vagy a klimax tüneteinek enyhítéséért, mivel ez növeli a hormonérzékeny emlőrák kockázatát. A kockázatnövekedés mindkét esetben függ a hormonszedés időtartamától. A több évtizeddel ezelőtt bevezetett, magas hormontartalmú gyógyszerek jobban emelik az emlőrák kialakulásának kockázatát, mint a ma elterjedtebben használt, alacsonyabb hormontartalmú készítmények. (A fogamzásgátlók alkalmazásának onkológiai szempontjainál azt is érdemes megemlíteni, hogy bár az emlőrák kockázatát emelik, a petefészekrák és a méhtestrák kialakulásának kockázatát csökkentik.)

Az elhízás nemcsak az emlőrák, hanem számos más daganatos betegség kockázatát is növeli. A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a menopauza utáni emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is. Nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.

Növeli az emlőrák kockázatát a túlzott alkoholfogyasztás. Az elsődleges rizikófaktorok között ok-okozati összefüggéssel a dohányzás ugyan nem szerepel, ám a szervezetbe folyamatosan adagolt méreganyagok számos más szerv daganatos kockázatát növelik, valamint más betegségeken keresztül a cigarettázás gátja lehet a leghatékonyabb daganatellenes kezelések alkalmazásának is (a szív és a tüdő állapota befolyásolja a műthetőséget, a vese működése a gyógyszerek kiválasztását, stb.). Közvetve fokozhatja a kockázatot a krónikus, hosszan tartó stressz, a mozgáshiány is. Nincs ugyanakkor bizonyítható összefüggés a dezodorhasználat, a mikrohullámú sütők, a mobiltelefon, a koffeinfogyasztás és az emlődaganat között.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Még egy-egy betegség családi halmozódásánál sem biztos, hogy genetikai öröklés áll a háttérben. Az emlődaganatok egy része bizonyítottan örökölhető, ám a genetika csak a megbetegedéseknek egy kisebb részére, mintegy 7 százalékára ad magyarázatot.

Emlőrák esetében akkor merül fel az öröklődés nagyobb gyanúja, ha a közeli rokonságban többeknél előfordult emlőrák és/vagy petefészekrák, illetve ha ezek az esetek az adott betegségre átlagosan jellemző életkornál jóval fiatalabb korban következtek be. Genetikai tanácsadás mindenképp indokolt ilyen esetekben, ahol feltérképezik a családi kórelőzményeket, majd az információk összegzése nyomán lehet dönteni arról, indokoltak-e további vizsgálatok, s milyen irányba érdemes továbblépni.

Az örökletes emlődaganatok és petefészektumorok több mint 90 százalékát két génhiba, a BRCA1 és a BRCA2 gén mutációja okozza. A lakosság összetételétől is függ e két génmutáció gyakorisága, ezt 1:300 és 1:800 között írták le. A BRCA mutáció nemcsak női ágon öröklődik, a génhibát férfiak is hordozhatják és továbbadhatják. A BRCA1 és a BRCA2 gének, ha megfelelően működnek, tumorelnyomó fehérjéket termelnek, amelyek segítenek a sejtosztódásoknál időről-időre óhatatlanul megsérülő örökítőanyag (DNS) hibáinak javításában, a sejtek genetikai anyagának stabilitásában. Ha bármelyik gén megváltozik, nem jönnek létre a hibajavításért felelős fehérjék, így a sejtekben nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan torzulások, amelyek daganathoz vezethetnek.

Amíg a teljes lakosság körében 12 százalék a kockázata a nőknek arra, hogy életük folyamán kialakul mellrák a szervezetükben, a BRCA mutációt hordozóknál ez mintegy 70 százalék. Akiknél bebizonyosodik, hogy a BRCA génmutáció talaján alakult ki az emlődaganata, nagyobb a kockázata arra is, hogy az ellenoldali emlőben is kialakuljon tumor. A kockázat magas, viszont mivel a BRCA génmutációt hordozók egyharmada nem lesz emlőrákos, ez jelzi, hogy még egy ilyen génhiba sem képes önmagában rákot okozni, annak kialakulásában más tényezők is szerepet játszanak.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Az emlőrák kockázata az életkor előrehaladtával emelkedik. Ugyan az összes emlődaganat több mint 80 százalékát 50 éves életkor felett diagnosztizálják, a kockázat 30 éves kortól már kimutathatóan növekszik. Az emlődaganatok mintegy 20 százaléka 50 éves kor előtt fordul elő.

Fiatalabb korban nagyobb valószínűséggel állnak a betegség hátterében öröklött genetikai tényezők. Többszörös a kockázat, ha az elsőfokú rokonok (szülő, gyermek, testvér) között előfordult már emlőrák. Önmagában az előfordulás ugyanakkor még nem bizonyíték a genetikai összefüggésre: mivel a betegség igen gyakori, közeli rokonoknál is előfordulhat, hogy az emlőrák egymástól függetlenül (sporadikusan) alakul ki egyik és másik betegben. Az emlőrák genetikai eredetű családi halmozódásának hátterében a BRCA1 és BRCA2 génmutációk, esetleg a CHEK2 gén mutációja állhat. Összességében viszont egyértelműen öröklött genetikai okokkal az emlőrákos megbetegedéseknek csak kisebb hányada magyarázható.

Az emlő egyéni anatómiájának is lehet szerepe a kockázat alakulásában. A mirigyekben gazdagabb (denz) emlőben nagyobb a kockázat (és a kisebb daganatokat nehezebb is lehet megtalálni), mint a több zsírszövetet tartalmazó emlőben. Némileg növelik az emlőrák kockázatát egyes jóindulatú emlőelváltozások. Nagyobb a rizikója azoknak is, akiknek korábban már volt rosszindulatú daganatuk, illetve akik bármilyen okból besugárzást kaptak a mellkas területére.

Megfigyelések szerint az átlagosnál nagyobb a rizikója azoknak a nőknek, akiknél az átlagosnál korábban (12 éves koruk előtt) kezdődött meg a menstruáció, illetve akiknél a menstruáció az átlagosnál későbbi életkorig, még az ötvenes éveik első felében is fennáll (késői menopauza). Akik a változó kor (klimax) tüneteit női nemi hormont pótló (ösztrogénpótló) hormonkezelés hosszú távú alkalmazásával igyekeznek enyhíteni, ezzel növelik az emlőrák rizikóját.

Növeli a kockázatot a gyermektelenség is, illetve a 30 éves kor felett vállalt első gyermek. Statisztikai adatok szerint minden kihordott terhesség 7 százalékkal csökkenti a rizikót, valamint némileg mérsékli a veszélyt a hosszú ideig (több mint 14 hónapon át) tartó szoptatás is.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

A jóindulatú emlődaganatok felismerése azért fontos, mert egyértelműen ki kell zárni az elváltozás rosszindulatúságát.

A jóindulatú (benignus) elváltozások rendszerint lassan növekednek, nem terjednek szét a szervezetben. A növekedéssel panaszt ugyan okozhatnak, valamint lehetnek szövődményeik is, például egyes típusai vérezhetnek, nyomhatnak idegeket, ezzel kiválthatnak kellemetlenséget, fájdalmat, akadályozhatják a mozgást, ám általában nem igényelnek kezelést, hosszú távon együtt lehet velük élni, illetve ha szükséges, akkor eltávolíthatók, gyógyíthatók, a kiújulásuk általában ritkább. A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül maradnak, elszigeteltek a környezetüktől, nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket.

Vannak olyan altípusok, amelyek ha kezelést nem is, de ellenőrzést igényelnek, mert idővel rosszindulatú daganattá fajuljanak. Egy folyadékot tartalmazó ciszta esetén ez nem merül fel, viszont egy nagyra nőtt fibroadenoma a jóindulatúsága ellenére is indokolhat már műtétet.

A jóindulatú emlődaganatok a bármilyen életkorban előfordulhatnak, a legtöbb nő mellében előbb-utóbb alakul ki jóindulatú elváltozás. Ezek közül vannak, amelyek hormonális hatásokkal magyarázhatók, előfordul vírus által kiváltott elváltozás is, ám a kiváltó okot az esetek nagyobb részében nem lehet azonosítani. Az emlő jóindulatú daganatai általában sima felszínűek, rugalmas tapintásúak, alapjáról könnyen elmozdíthatók, környezetétől élesen elkülönülő, bőrrel, környezeti kötőszövetekkel összekapaszkodást nem mutató szövettöbbletek. Ugyanakkor csak tapintás vagy fizikai vizsgálat alapján egyetlen elváltozásról sem lehet megállapítani, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, sőt nem ritka, hogy a kivizsgálások eredménye sem egyértelmű. Egyes elváltozásoknak az ultrahangvizsgálat során látható radiológiai képe jellegzetes, de vannak elváltozások, amelyekről csak citológiai vagy szövettani mintavétellel lehet egyértelműen megállapítani a típusát.

A rosszindulatú (malignus) daganatok képalkotó vizsgálatokkal látható felülete rendszerint nem olyan körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké. Gyakran nyúlványokat, „tüskéket” bocsátanak a környezetükbe, képesek átterjedni a környező szervekre, a véráramba vagy a nyirokutakba betörve más szervekbe is eljuthatnak, majd ott is növekedésbe kezdenek, szövődményeik (áttétjeik) pedig az idő előrehaladtával összeegyeztethetetlené válnak az élettel. Egy tumor rosszindulatúsága tehát nem elsősorban a daganat méretétől függ, hanem szaporodásának, osztódásának ütemétől, a daganatos gócokról levált és vérben keringő ráksejtek kitapadási és növekedési képességétől, köznapi megfogalmazásban az áttétképződési hajlamtól. A rosszindulatú emlődaganatokat is több tényező alapján kategorizálják, vannak kevésbé és erősen agresszív elváltozások.

Forrás: https://rakgyogyitas.hu

Partner oldalak

KOMPLEX NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZŰRÉSEK @2021